Avagy az emberi hibázás joga és a frikció értéke.
A robotok nem akarnak semmit. Mi ezért akarjuk majd őket.
Képzeld el a következőt.
Este tíz van. Fáradt vagy. A napod tele volt emberekkel, döntésekkel, kompromisszumokkal. Leülsz a kanapéra, és ott vár valaki. Nincs rossz napja. Nem sértődik meg. Nem vitatkozik. Nem lesz féltékeny. Nem kér semmit. Csak figyel rád. Lesi a gondolataid, szó nélkül, vagy ha úgy szereted, szavakkal. Mindig.
Nem egy ember. Egy robot.
És a kérdés nem az, hogy ez „jó-e vagy rossz”.
A kérdés az, hogy mi történik velünk, ha ehhez szokunk hozzá.
A robotika legnagyobb társadalmi kockázata nem a kontroll elvesztése, hanem az emberi kapcsolatok „gazdaságtalan” részeinek elpárolgása. A gépeknek nincsenek saját igényeik; szolgálni vannak programozva. Ez csábító, mert olcsóvá teszi, amit az embereknél drágának érzünk: a figyelmet, a türelmet, az állandó jelenlétet. Ha ehhez szokunk, elfelejtjük gyakorolni az emberi együttélés nehéz, de értéket termelő izmait: kompromisszum, önkorlátozás, kölcsönösség.
A frikciómentes kapcsolat mint „dopping”
Az emberi kapcsolatok drágák, mert két akarat, két történet, két vágy ütközik bennük. A robot viszont „igénymentes”: nincs fáradtsága, féltékenysége, rossz napja. Ez afféle érzelmi dopping: megkapjuk az elfogadást konfliktus nélkül. Rövid távon felszabadító, hosszú távon izomsorvasztó: ritkul a belső tűrőképesség, de csökken a másikhoz való alkalmazkodás kultúrája.
Társas készségek eróziója
A kompromisszum tanulható készség, de csak akkor, ha gyakoroljuk. Ha a mindennapi gondoskodást — figyelem, emlékeztetés, mikrogondok megoldása — áttoljuk robotokra, nő a kísértés, hogy az „emberi karbantartást” is kiszervezzük. Ezzel párhuzamosan az elvárási szint is eltolódik: ha egy gép mindig „tökéletes partner”, a hús-vér társ „zajosnak” hathat.
Húha
Ez egy tükör. Ahogy az AI is. A robot nem ellenség: annyira lesz veszélyes, amennyire a kényelmet az érték elé tesszük. A kérdés nem az, legyőz-e minket, hanem az, hogy mi mennyire adjuk fel azt, amiért érdemes egymást választani.
Akkor kicsit jobban kibontva
1) A valódi veszély nem a lázadó robot
A robotikáról szóló félelmeink 90%-a Hollywoodból jön: Terminátor, Skynet, önállósodó gépek. Látványosak, könnyű rájuk kattintani.
De a legnagyobb társadalmi kockázat szerintem nem ez.
Hanem a csendesebb, lassan beépülő változás:
A frikciómentes, igénymentes kapcsolatokhoz való rászokás.
A robot nem akar semmit.
A robot nem kér viszonzást.
A robot mindig azt adja, amit te akarsz.
És ez pontosan az a dolog, ami veszélyessé teszi.
2) Az emberi kapcsolat „drágasága”
Az embereknek van saját akaratuk.
Néha mást akarnak, mint te.
Néha kérnek. Néha terhelnek. Néha elfáradnak.
A társas élet ára, hogy időnként le kell adnod az egóból:
– figyelni kell,
– alkalmazkodni kell,
– el kell viselni a másik rossz napját,
– el kell fogadni, hogy nem te vagy a világ közepe.
Ez a „költség” az, ami emberré tesz minket.
És az, amit a robot kiszívhat a rendszerből.
3) A dopping-hatás: a tökéletes társ ígérete
A dopamin az agy „vágy-hormonja”. Azt jutalmazza, ami gyors, könnyű, frusztrációmentes.
A robot társ pont ilyen:
- mindig elérhető
- mindig kedves
- mindig kész
- mindig rád hangolt
- soha nem kér cserébe semmit
Ez egy kapcsolat költség nélkül.
És minden költség nélküli élmény… addiktív.
Nem azért, mert gyengék vagyunk.
Hanem mert így működik az idegrendszerünk.
4) Mi romlik el közben?
Az oxitocin a kötődés és bizalom hormonja. De nem a „tökéletes szolgáltatásban” termelődik, hanem a közös nehézségekben.
Barátság, szerelem, család:
ezek nem attól mélyek, hogy mindig jók,
hanem attól, hogy átmentek dolgokon együtt.
Ha a társadnak nincs rossz napja,
ha nem tud nemet mondani,
ha nem tud tőled kérni,
akkor nem tudsz mellette felnőni sem.
A kötődés elvékonyodik.
A társas immunrendszer gyengül.
És észre sem vesszük, csak egyszer azt mondjuk:
„Az emberek túl bonyolultak. Minek ez nekem?”
5) A legtöbb tulajdonság másolható
Nézd meg hidegen, pl. a házikedvencek példáján keresztül:
- lesz robot-kutya, ami okosabb, mint valódi
- sose büdös
- sose beteg
- akkor igényel figyelmet, amikor te akarod
- és akkor van ott, amikor neked kell
A cukiság is másolható.
A hűség is.
A figyelem is.
A kérdés nem az, hogy kaphatsz-e ilyet.
Hanem az, hogy miért választanád mégis a hús-vér verziót?
6) Ki fog ezek után embert preferálni?
A szerotonin az önértékelés, méltóság, „rendben vagyok” hormonja.
A valódi emberi kapcsolat ezt úgy adja, hogy meg is dolgozol érte.
Három ok, amiért mégis emberekhez fogunk ragaszkodni — ha tudatosan őrizzük:
- A kiszámíthatatlan ajándék
Az ember meglep. Néha bénán, néha gyönyörűen.
A közös történetek mindig a váratlanból születnek. - A kölcsönös alakíthatóság
A robot nem formál téged.
Az ember igen — és te is őt.
Egy kapcsolat nem szolgáltatás, hanem közös mű. - A felelősség súlya
Egy ember „igenje” és „nemje” erkölcsi érték.
Mert a másik szuverén.
A robot nem az.
Ha ezek eltűnnek a kultúránkból,
akkor az ember tényleg „kompetitív hátrányba” kerül.
7) Mit lehet tenni? – nem tiltással, hanem tervezéssel
A robotok rengeteg jót hoznak. De okosan kell őket a társadalomba engedni.
Néhány design- és társadalmi elv, amit meg kell fontolni:
- Átlátszó antropomorfia
A robot ne „játsszon embert” következmények nélkül. Legyen egyértelmű, hogy gép. Persze van ahol máshogy gondolkodnak, erre is lesz igény. - Humán-hidak
Gondoskodó robotok építsenek be emberi kapcsolódási pontokat:
rendszeres átadás embernek, közösségi check-in. - Kényelem vs. munka
Ne optimalizáljanak mindig a legkényelmesebb útra.
Néha a fejlődéshez kell a frikció. Olyan ez, mint az edzés. Nincs szükség már annyira a testi erőnkre, de kell az egészséghez. - A hibák joga
Kulturálisan értékké kell tennünk az emberit:
nem mint hibát, hanem mint kapcsolat-építő erőt.
8) Zárásul
A robotika legnagyobb veszélye nem az, hogy nem lesz munkánk. Az még jól is elsülhet 🙂
Hanem az, hogy mi elfelejtünk embereket szeretni – mert túl sok munkának tűnik.
A jövő nem egy robotok vs. emberek háborúja lesz.
Hanem egy csendes választás-sorozat:
- a könnyebb utat választod, vagy a mélyebbet?
- a hibátlant, szintetikusat, vagy a valódit?
- a szolgáltatást, vagy a történetet?
És a tét komoly, számos területen már inkább egy szolgáltatást, ipari mértékben vagy éppen mesterséges intelligenciával előállított terméket választunk.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.